Odüsszeusz hajói
A homéroszi hajók szerkezete,
legénysége és sebessége
1. MIT TUDUNK A HOMÉROSZI HAJÓKRÓL?
Homérosz nem hagyott ránk műszaki rajzot Odüsszeusz hajójáról. Az Iliász és az Odüsszeia azonban számos részletet megőrzött a hajók felépítéséről, felszereléséről, mozgatásáról és legénységéről.
A szöveges utalásokat a bronzkori hajóábrázolásokkal, régészeti leletekkel és későbbi kísérleti rekonstrukciókkal összevetve kirajzolódik egy hosszú, keskeny, egyetlen árbóccal, négyszögletes vitorlával és húsz evezővel felszerelt tengeri hajó képe.
A következő rekonstrukció nem egyetlen régészeti lelet másolata, hanem a homéroszi leírásokból és a korszak ismert hajótípusaiból összeállított lehetséges modell.
Bronzkori hajóábrázolás – a rekonstrukció egyik képi forrása.
15-20 m
Feltételezett hajóhossz
20 evező
10 - 10 oldalanként
58-60 fő
A lehetséges teljes legénység
2,5-3,5 csomó
Vitorlával, kedvező széllel
2. A HOMÉROSZI HAJÓ SZERKEZETE
Nem maradt fenn olyan teljes hajóroncs, amelyet bizonyíthatóan Odüsszeusz hajótípusával azonosíthatnánk. A szerkezetet ezért Homérosz szövege, a késő bronzkori égei hajóábrázolások és a régészeti párhuzamok alapján lehet megközelíteni.
Hosszú és keskeny hajótest
A tengeri hadihajóként vagy gyors szállítóhajóként használt jármű valószínűleg hosszabb és keskenyebb volt a korabeli teherszállító hajóknál. A forma a sebességet és az evezős meghajtást szolgálhatta.
Nyitott, üreges kialakítás
Homérosz gyakran nevezi a hajókat görbének, öblösnek vagy üregesnek.
A hajók színén kívül a második legjellemzőbb tulajdonsága az üreges kialakítás volt. Így a „görbe” jelző 25-ször, a „kettősívű” 4-szer, a „görbültívű” 3-szor, az „öblös” 2-szer, a „nagyöblű” szintén 2-szer szerepel.
Egyetlen árboc és négyszögletes vitorla
A hajó közepén egy árboc állhatott, amelyre széles, négyszögletes vitorlát húztak fel. Szélcsendben vagy nehéz manővereknél az árbocot és a vitorlát leereszthették, a hajót pedig evezőkkel mozgatták tovább.
Húsz evező
Az Odüsszeia „húszevezős” hajót említ. Ennek legkézenfekvőbb értelmezése szerint a hajón összesen húsz evező volt: tíz a jobb és tíz a bal oldalon. Egyszerre egy ember dolgozhatott minden evezőnél.
Kormányevező
A hajót a tatnál elhelyezett nagy kormányevezővel irányíthatták. Homérosz több helyen külön is megemlíti a kormányost, akinek a szél, a hullámzás és az evezősök munkája között kellett megtartania a kívánt irányt.
Partra húzható test
A hajókat éjszakára gyakran partra húzták. Ehhez olyan testforma kellett, amely elviselte a fövenyre futtatást és a szárazra vontatást. A hosszanti merevséget erős gerinc vagy gerincpalánk adhatta, miközben a hajó alja a gerinc fölött viszonylag gyorsan kiszélesedhetett.
Rekonstrukciós megjegyzés: a 15–20 méteres hossz és a 3–5 méteres szélesség nem Homérosz által közölt adat, hanem a húsz evező, a feltételezett legénység és a hajó használati módja alapján számított tartomány.
3. Evező vagy vitorla
A homéroszi hajó kétféle meghajtást használt. Szélcsendben, kikötésnél, partról való elinduláskor és veszélyes helyeken az evezők biztosították a hajó mozgását. Kedvező szélben felvonták a vitorlát, így a legénység pihenhetett, a hajó pedig hosszabb távolságot tehetett meg.
A választott magyar fordításban végzett szókeresés szerint az „evező” és „lapát” szavak, ragozott alakjaikkal együtt, 79 alkalommal jelennek meg. A „vitorla” és „vászon” szavak 24 alkalommal fordulnak elő.
79
evező vagy lapát említése
24
vitorla vagy vászon említése
„kormányos meg a szél igazították csak a bárkát”
Ez a különbség nem bizonyítja, hogy a hajók minden körülmény között háromszor többet eveztek, mint vitorláztak. A szóelőfordulások azonban jól mutatják, hogy Homérosz hajózási világában az evező alapvető eszköz volt.
„kormányos meg a szél igazították csak a bárkát”
Módszertani megjegyzés: a szóelőfordulások száma a választott magyar fordítástól és a keresés módjától függ. Ezek nem az eredeti görög szöveg abszolút nyelvészeti adatai.
4. MILYEN SZÉLBEN VITORLÁZHATTAK?
A széles, négyszögletes vitorla elsősorban hátulról vagy oldal-hátulról érkező szélben lehetett hatékony. Ilyenkor a szél a hajót az útiránnyal közel azonos irányba segítette.
Hátszélben a keresztrúd közel keresztben állhatott a hajó hossztengelyére. Háromnegyed-szélben a vitorla helyzetét és a kötelek feszességét a kívánt irányhoz igazíthatták.
Élesebb szélben a hajó széllel szembeni haladási képessége korlátozottabb lehetett. Homérosz nem ad elegendő műszaki részletet ahhoz, hogy pontos cirkálási szöget vagy teljesítménypolárt állapítsunk meg.
A hajók leginkább kedvező, hátulról vagy raumból (oldal-hátulról) érkező szélben használhatták vitorlájukat.
5. SÖTÉT HAJÓTEST, FESTETT HAJÓORR
A hajók színére vonatkozó homéroszi jelzők két jól elkülöníthető csoportot alkotnak: a hajótest többnyire sötét, az orr-rész viszont gyakran színes.
34 alkalommal: barna hajó
4 alkalommal: éjszínű hajó
6 alkalommal: kékorrú hajó
4 alkalommal: sötétkékorrú hajó
2 alkalommal: pirosarcú hajó
1 alkalommal: vörösarcú hajó
A barna és éjszínű jelzők sötét, kezelt faanyagra utalhatnak.
A hajótestet kátrányos vagy szurkos anyaggal védhették a víztől és a kiszáradástól. A költői jelzők alapján azonban a bevonat pontos anyaga és színárnyalata nem bizonyítható.
A kékorrú és pirosarcú hajók említése azt mutatja, hogy az orr-rész festett, könnyen felismerhető vizuális jel lehetett. Az orrszem egyszerre szolgálhatott díszként, azonosítóként és védelmező jelképként.
6. HÁNYAN LEHETTEK A HAJÓN?
Homérosz a legfontosabb számszerű adatot Telemakhosz útjának előkészítésekor adja meg:
„végy húszevezős bárkát”
A húszevezős hajón egyszerre húsz ember evezhetett, feltételezhetően tíz-tíz a hajó két oldalán. A fedélzeten azonban nemcsak az éppen evező emberek tartózkodtak. Kormányosra, vezetőre, őrségre és az evezősöket váltó társakra is szükség lehetett.
Az evezősök folyamatos, hosszú ideig tartó munkájához váltás is kellett. Ha húsz működő evezővel, húsz váltó evezőssel, valamint vezetőkkel és harcosokkal számolunk, a teljes legénység elérhette az 58–60 főt.
Most számoljunk visszafelé.
Amikor Kirké szigetén kettéosztotta a cspatott Odüsszeusz, akkor kiderült, hogy a csapat fele 23 fő volt.
ezek alapján:
203. Jólábvértes társaimat két részre elosztva,
204. mindkét résznek egy-egy vezetőt rendeltem azonnal:
205. én magam egyik, s másik az isteni Eurülokhosz volt.
...
208. Útnakeredt, s a huszonkét társ vele...
Homérosz: Odüsszeia. 13. ének.
Fordította: Devecseri Gábor
A kettéosztott csapat: 2 × 23 = 46 fő
Iszmarosznál elesett: 6 fő
Küklopsznál elpusztultak: 6 fő
ÖSSZESEN: 58 fő
Ez azonban csak lehetséges felső becslés. Homérosz nem ad teljes legénységlistát, és nem írja le az evezősváltások rendjét. A pontos létszám hajónként és az út különböző szakaszaiban is változhatott.
Enter your text here...
7. MIT MUTATOTT TIM SEVERIN ARGÓJA?
Tim Severin Argó-replikája
Az Argo nevű hajót 1984-ben bocsátották vízre. A körülbelül 16,5 méter hosszú, oldalanként tíz evezővel felszerelt gályát Vasilis Delimitros görög hajóépítő készítette Szpécesz szigetén. A hajó formáját mükénéi ábrázolások, régészeti adatok és hagyományos görög hajóépítési módszerek alapján rekonstruálták.
Severin 1984-ben az Argóval követte Iaszón és az argonauták feltételezett útját. A hajó a görögországi Volosz térségéből indulva áthaladt a Dardanellákon, a Márvány-tengeren és a Boszporuszon, majd a Fekete-tenger déli partjai mentén elérte a mai Georgia területét. Az expedíció mintegy 2400 kilométeres utat tett meg.
1985-ben Severin ugyanezt a hajót használta Odüsszeusz útvonalának vizsgálatához. A Trójától Ithakáig tartó expedíció során azt kutatta, hogy a homéroszi történetben szereplő távolságok, hajózási időtartamok és helyszínek összeegyeztethetők-e egy bronzkori típusú hajó valós teljesítményével.
A kísérletek nem bizonyították, hogy Odüsszeusz vagy Iaszón valóban ezeket az útvonalakat járta be. Azt azonban megmutatták, hogy egy ilyen szerkezetű hajó hosszabb tengeri utak megtételére is alkalmas lehetett.
Tim Severin expedíciói azt igazolták, hogy egy feltételezett bronzkori gálya:
- evezve tartósan körülbelül 3 csomóval haladhatott;
- kedvező szélben 4–5 csomós vitorlás sebességet érhetett el;
- napi 20–30 tengeri mérföldet rendszeresen megtehetett;
- kedvező szélben hosszabb, nyílt tengeri átkelésre is alkalmas lehetett;
- szembeszélben és erős ellensodrásban azonban nagyon korlátozottan tudott előrejutni.
A kísérlet egyetlen modern rekonstrukció eredményeit mutatja. Nem tudjuk, hogy Severin Argója minden részletében megfelelt-e egy i. e. 1200 körüli hajónak, és azt sem, hogy a bronzkori hajósok gyakorlata mennyivel növelhette a teljesítményt. Az eredményeket ezért nem pontos történeti adatokként, hanem a hajózási lehetőségek ellenőrzésére használhatjuk.
Tim Severin Argójának későbbi sorsáról és jelenlegi helyéről eddig nem sikerült megbízható, nyilvánosan hozzáférhető adatot találnunk. Az eredeti építési költség sem ismert. A 250–450 ezer eurós összeg nem korabeli adat, hanem egy hasonló méretű, hagyományos eljárással készülő mai rekonstrukció becsült költsége.
8. Milyen sebességel sodródhatott viharban?
A sodródási sebesség csak közelítőleg határozható meg.
Ez függ attól, hogy meilyen a hajó víz alatti felülete (mennyire áll ellen a sodródásnak) milyen a víz felletti felülete (milyen hajtóerőt biztosít a szél) és az írányítás miatt milyen módon fékezik a sodródó hajót. Ez feltétlenül szükséges volt, mert hátulról kellett kapnia a hullámokat a hajónak. Ha oldalra fordult volna, akkor felborul. A fékezést ma viharhorgonnyal (egy ejtőernyő szerű eszköz) vagy hosszan kieresaztett kötéllel lehet mogoldani.
A számítás forrása
A Nemzetközi légi és tengeri felkutatási és mentési kézikönyve, II. kötében a viharos szélben egy Odüsszeuszéhoz hasonló hajó, az N2 mellékletben található, felfújható 2 tömlős mentőtutaj sodrodásáhot hasonlítottam.
- 35 csomós viharban 2,4 csomó,
- 28 csomós viharban a sodródási sebesség 1,8 csomó.
Az IAMSAR adatai nem az Argóra vagy egy bronzkori hajóra vonatkoznak. Modern összehasonlító értékek, amelyek csak a lehetséges sodródási tartomány becslésére használhatók.
9. MILYEN GYORS LEHETETT VITORLÁVAL?
A homéroszi hajók sebességét nem lehet egyetlen számmal megadni. Más teljesítményre számíthatunk gyenge szélben, evezve, kedvező hátszélben vagy viharban. A hajó terhelése, a hullámzás, az áramlás és a legénység állapota szintén jelentősen befolyásolta a megtett távolságot.
Kattins a képre a teljes méretben való megjelenítéséhez
Homérosztól kapjuk a vitorlázás információt, amikor egy Krétától a Nílusig tartó hajózást írja le.
Északi szélben (ma ezt melteminek nevezik) vitorláztak bő szélben. Itt találjuk az eposzban a vitorlázást jelentű mondatot:
"kormányos meg a szél igazították csak a bárkát".
Ha a Kréta keleti részén fekvő Sidheros-fok és a Nílus torkolata közötti, megközelítőleg 308 tengeri mérföldes távolsággal számolunk, a 4–5 napos út hozzávetőleg 2,6–3,2 csomós átlagsebességet jelent.
Ez nem a hajó legnagyobb sebessége, hanem egy hosszabb út becsült átlaga, amelybe a gyorsabb és lassabb időszakok egyaránt beleszámítanak.
252. „majd, hetedik napon elhagytuk mi a tágterü Krétát,
253. északi tiszta-erős jó széllel szállva hajóztunk
254 könnyen előre, akár a folyóban. Baj nem is érte
255. egy bárkámat sem: sértetlenül ülve pihentünk,
256. kormányos meg a szél igazították csak a bárkát.
257. Bővizü Aigüptosz folyamát ötödik nap elértük.”
Homérosz: Odüsszeia. 14. ének.
Fordította: Devecseri Gábor
Milyen gyors lehetett ODÜSSZEUSZ HAJÓJA?
A számok becslések, nem mért műszaki adatok.
1,4 – 3,0 CSOMÓ
Evezési sebesség – az Argó-replika adatai
4 – 5 CSOMÓ
Vitorlázás kedvező szélben – az Argó-replika adatai
1,8 – 3,5 CSOMÓ
Viharos sodródás – modern
IAMSAR-modell
2,6 – 3,2 CSOMÓ
Hosszabb út számított átlaga – Kréta és a Nílus között