__CONFIG_post_symbol__{"id":"9782"}__CONFIG_post_symbol__

Az Odüsszeia eredete


Az Odüsszeia létrejötte

Amennyiben munkahipotézisként elfogadható azt a feltételezés, mely szerint Odüsszeusz valóban bejárta az Odüsszeiában szereplő útvonalat akkor a magam egyszerű racionális tengerész eszével úgy gondolom, hogy a következő módon születethetett az eredeti mű hajózási információs része:


  • Odüsszeusz hazatérte után az ismert módon visszaszerezte a királyságát. Később el kellett mesélnie a kalandjait: a Trójai háború eseményeit, számot kellet adni a vele útra kelt többi akhájok sorsáról és arról, merre is járt.
  • Ez nem lehetett egyszerű feladat, hiszen az elpusztult társak hozzátartozóit és a népét meg kellett győzni az akhájok hősiességéről, sorsuk isteni akartból történt beteljesüléséről és saját maga hősiességéről és arról, hogy ő mindent megtett azért, hogy épségben hazavezesse a többieket.
  • Legjobban, leghihetőbben úgy lehetet elmesélni azt ami meg sem történt, ha a valódi események (az utazás) fonalára felfűzzük színes gyöngyként a természetfeletti kalandokat. Odüsszeusz ezt meg is tette, amikor még ismeretlenként magáról beszélt Pénelopénak.

    Homérosz így ír erről a 19. ének 203. sorában:
    „Sok hazugot mondott, mi olyan volt, mint az igazság:”

    Én nem merném azt mondani, hogy Odüsszeusz hazudott.

    Csak az akkori gondolkodás módnak megfelelően, ha valami legyőzhetetlen akadállyal, pusztító természeti jelenséggel vagy valami balszerencsével találkoztak, akkor legegyszerűbb, legkönnyebb megoldás volt az istenekre „kenni” a dolgokat.
    Így például az a hirtelen feltámadt vihar, amely visszaűzte őket az „otthoni földektől” nem egy meteorológiai jelenség volt, hanem a társak fösvénysége által előidézet isteni ítélet.
    Nem véletlenül nevezik Odüsszeusz korát a héroszok korának. Akkoriban az emberek együtt éltek az istenekkel, akik gondot viseltek rájuk, vagy éppen büntették őket. Tudtak az istenek viselt dolgairól, és tulajdonságaik teljesen emberiek voltak: az istenek szerettek, gyűlölködtek, vágyódtak, büntettek... pontosan úgy mint az emberek. Akik elmesélték egymásnak ezeket a történeteket, pletykálkodtak. Akkoriban keletkezett a mitológia.
    Ebbe a képbe nagyon jól beleillik Odüsszeusz története. Ő elmesélte a kalandjait, kicsit kiszínezve és az isteneknek tulajdonítva a hibás döntések és a kedvezőtlen időjárás következményeit. Ez olyan jól sikerült, hogy legenda lett belőle, amelyet az alkotó népi szájhagyományozás hőskölteménnyé, eposszá formált, amely mindenhová eljutott.

Milmann Parry - „a homéroszi kérdés Darwinja” - felismerte, hogy az eleven szájhagyományozó (orális) epikának sajátos nyelvezete és stílusa van: ismétlődő helyzetekre kész ismétlődő leírásokat, fordulatokat használ. Ezek a formulák beillenek a vers bizonyos helyeire, s így megkönnyítik az előadás közbeni fogalmazást. Perry a homéroszi szövegek elemzésével és a délszláv orális epika tanulmányozásával bebizonyította, hogy a homéroszi költemények orális költői alkotások, oly korban keletkeztek, amikor a költő valahányszor előadta, bizonyos mértékig újra alkotta a művet.



Így például a napfelkeltét Homérosz csaknem mindig ezekkel a szavakkal jelzi:

„ Majd hogy a rózsásujjú hajnal kélt ki a ködből”


A hallgató és az előadó egyaránt megpihen, amikor a „rózsásujjú Hajnal” ismert formuláján gördül tovább a történet. Míg pihennek, az egyik a következő sor vagy epizód előadására készül, a másik arra, hogy meghallgassa.

Megszámolták, hogy az Iliászban és az Odüsszeiában teljes egészükben, vagy csak kis eltéréssel ismétlődő sorok száma eléri a 9253-at, azaz a két eposz egészének egyharmadát.


„Az énekmondó neve a homérosi költeményekben aoidos, s nyilván ez lehetett az átmeneti kor folyamán korábban is. „…az előadási alkalmak az átmeneti korban – a homérosi költeményekből kivehetőleg – elsősorban a lakomák, temetések, az ezekhez kapcsolódó vagy ezektől független dalnokversenyek, ill. a harcok szünetei lehettek. A szereplés nem korlátozódott az előkelők szűk körére, hanem az énekmondó a nép előtt is szerepelt. A témák így a hallgatóság előtt közismertek voltak, s az énekmondó tetszés szerinti ponton kezdett bele az elbeszélésbe. ”

Semmiféle, egy ízben leírt és kiadott egyéni alkotás nem veheti fel a versenyt a költészeti hatékonyság tekintetében azzal a vég nélküli sokszoros alkotó folyamattal.

A költemények nyelvezetének elemzése továbbá azt is bizonyítja, hogy számunkra ismeretlen okból, valahogyan (talán költőjük diktálása után) rögzítették őket.

M. Finley szerint szinte bizonyosra vehető, hogy az Iliász és az Odüsszeia általunk ismert változatát írásban és nem szóban szerkesztették.


A hangjelölő betű írás az i.e. IX-VIII. században terjedt el a görög nyelvterületen.; a legkorábbi fennmaradt alfabetikus feljegyzések i.e. 730 körül íródtak. Ha tehát Homérosz i.e. 750 után alkotta költeményeit, akkor lehetséges, hogy ő maga írta le őket.

Mások szerint valószínűbb, hogy nem tudott írni, hanem egy írástudónak diktálta le műveit. Ennek a véleménynek ad hangot pl. .B.Lord, aki szerint a szerző orális költő volt, de lediktálta művét.



Németh György a következőket írta: „A görög írás történetével foglalkozó szakembereknek szinte egyöntetűen az a véleménye, hogy „az emberiség egyetlen ismeretlen jótevője”, vagyis egyetlen ember alakította át a görög felhasználók számára a föníciai írást.”

„ A művészi szemlélet és ábrázolási mód sok újszerűsége valószínűvé, sőt csaknem bizonyossá teszi, hogy az Odüsszeia költője egy vagy két emberöltővel később élt, mint az Iliászt megalkotó Homérosz. 

Abban, hogy az Odüsszeia költője is „Homérosz”-nak nevezte magát, egyébként közrejátszhatott szerénysége és – talán még nyomatékosabban – az a tény, hogy az Iliász-költő neve hamarosan „a költőt” jelentette, fogalommá magasztosult. Csak ezzel magyarázható, hogy a jóval későbbi – i.e. VII. – VI. századi – Homéroszi Himnuszok és a Békaegérharc szerzői is Homéroszként léptek a világ elé. Sőt: az eposzokat előadó s feltehetőleg önálló műveket is szerző énekesek (az aoidoszok) ugyancsak Homérosz-utódoknak nevezték magukat, azoknak a kultikus közösségeknek példájára, akik valamely istentől vagy félistentől vezették származásukat ”


A sok különféle – és részben ellentétes – -törekvés alapján bizonyos, ha nem is mindenkitől elfogadott tanulságok adódnak.

Homérosz élt, kora az ie. VIII. századra tehető, az Iliász az ő személyes alkotása, (ami nem zárja ki, hogy később ne módosítottak volna itt-ott a szövegen), az Odüsszeia pedig valószínűleg egy valamivel későbbi, másik költő műve.

Ennek ellent mond Arisztotelész véleménye és sok más kutató véleménye, akik az Odüsszeiát Homérosz öregkori alkotásának tartotta.

„ A homéroszi eposzok eredetének kérdése a mai napig nincs eldöntve. Kétségtelen, hogy az Iliász és az Odüsszeia anyagában különböző koru rétegek vannak, a mükénéi kortól kezdve az i.e. VIII-VII. századig.

A mükénéi korról szóló dalok nemzedékről nemzedékre szálltak tovább, átalakultak, új anyaggal egészültek ki, összeszövődtek egymással.

Egy biztos, mégpedig az, hogy az alkotó szájhagyományozást az írásbeliség rohamos megjelenése gyorsan elsorvasztotta az i.e. VI. századtól.



Az ókori könyv

Az ókori könyv eredetileg a papirusztekercs volt.

Ez úgy készült, hogy az egyiptomi papiruszcserje szárát csíkokra vágták, szárából lapokat préseltek, amelyeket aztán hosszú szalagokká ragasztottak össze. A könyvkészítéshez 6-10 méter hosszú tekercseket választottak, amelyek a mai lapoknak megfelelő, egymást követő oszlopokkal írtak tele és végül egy botra tekerték fel.

Sajnos ez a törékeny anyag gyorsan elhasználódott, mert a tekercseket a felolvasáshoz le-fel kellett tekerni. Tovább csökkentette a papirusztekercsek élettartamát a nedvesség és a rovarok kártevése. Ezért néhány vitatott kivételtől eltekintve a Bizánc előtti korból az antik szerzők saját kezűleg írt példányai (az un. autográfok) nem maradtak ránk.

Úgy tűnik, hogy az i.e. V. századig a görög könyveket az érdeklődők magánmásolatok révén terjesztették és csak ezt követően jött létre a hivatásszerűen űzött könyvkereskedelem. A régebbi és a korabeli irodalmat számos, gyakran megbízhatatlan és elvadult másolatban terjesztették. Ezért a i.e. VI. században élt Peiszisztratosz megtiltotta, hogy a homéroszi eposzokat akár hozzáköltéssel, akár csonkítással meghamisítsák, egy hivatalos „állami” példányt készítettek, amelytől már többe nem lehetett eltérni.

Az alexandriai könyvtár


A korábbi századok irodalmi örökségének gyűjtésére és megőrzésére valamint feldolgozására I. Ptoleimaios (i.e. 323-285) uralkodásának utolsó éveiben megalapította Alexandriában a Museiont, ezt a tudományos kutatóhelyet, amelyhez munkaeszközként egy nagyszabású könyvtárat is csatolt, amely állománya leégéséig kb. 700 000-re gyarapodott.



Az i.sz. I. századtól kezdve lassan a papirusztekercset a pergamen kódex váltotta fel. A pergamen nem más, mint a cserzett és vékonyra csiszolt állatbőrből készült lap, amelynek mindkét oldalára lehetet írni, és ezért kis terjedelme ellenére kétszer annyi információt tartalmazott. Kezelése sokkal könnyebb volt, lapozni lehetet benne, és élettartama is lényegesen nagyobb volt. Sajnos azok az irodalmi művek, amelyeket nem másoltak át pergamen kódexekbe, mindörökre elvesztek. Ezt a folyamatot a IX. századi un. bizánci reneszánsz állította meg. Különösen Phótios konstantinápolyi patriárkának és tanítványának, Arethas kaisareiai érseknek köszönhető sok ókori szerző művének ismerete.

Papirusznád

Papirusztekercs

Az alexandriai könyvtár

Az Odüsszeia töredékei az i.e. 2-3. századból

Az Odüsszeia töredékeyi John Rylands könyvtárból az i.u. 3. századból

Néhány papirusztekercs a különös véletlen egybeeséssel napjainkig is eljutott. Így Herculaneumban a Vezuv kitörésekor a levegőbe került vulkáni tufa, Egyiptomban a száraz sivatagi homok konzerválta a könnyen pusztuló anyagot.


Az antik irodalom utolsó veszteségét a keresztes lovagok okozták, amikor 1204-ben bevették Konstantinápolyt. Ettől kezdve megindult az antik irodalom és a görög tudósok írásainak átáramlása Európába, főleg Itáliába. Itt a kódexeket már szorgalmasan másolgatták, amíg a XV. század végén a könyvnyomtatás meg nem jelent. Ettől kezdve már biztonságban voltak az ókori szerzők művei.

A kódex


Ezek szerint az antik irodalomnak csak töredéknyi része maradt az utókorra. Sok eposz költőt csak névről vagy pár sornyi idézetből ismerünk. Arisztotelész még több száz dráma ismerete alapján alkothatta meg tragédiaelméletét – mi azonban a tragikus triász életművének csak kis hányadát olvashatjuk: Aiszkülosz állítólag kilencven darabja közül csupán hetet őrzött meg az idő, Szophoklész százhúsz drámájából csak nyolcat.

Fölmerül az a kérdés, hogy ha ilyen viszontagságos volt az ókori irodalom útja, akkor mennyire maradhatott meg az eredeti szöveg?


Az Odüsszeia szövegének útja


  • i.e. 1200 A trójai háború. A műkénéi görögöknek egy nagyon bonyolult irásuk volt. Ha voltak is feljegyzések az eseményekről, eltüntek Mükéné pusztulásával.
  • i.e. 1100 körül megszületett az Iliász és az Odüsszeia első szájhagyományozás útján terjedő változata.
  • i.e. 700-600 körül kialakult a föníciai írásból a görög írás. Egyes elképzelések szerint Homérosz rendelésére , hogy lejegyezze műveit.
  • i.e. 6. században élt Peiszisztratosz (ie. 546-527) egy hivatalos „állami” példányt készítettek, amelytől már többe nem lehetett eltérni.
  • ie.282- i.e. 260 között az Alexandriai könyvtár 2. könyvtárosa, az epheszoszi Zenodotus elkészítette az első kritikai kiadását, őt követte ebben a bizánci Arisztophanész.
  • i.e. 160 - i.e. 131. között szamothrakei Arisztarkhosz volt az könyvtáros, és nevéhez fűződik a mai szöveg végleges változata. Töörlte a szövegből a nehezen érthető sorokat és más változásokat is eszközölt. Az ő és a ez előző könyvtárosok nevéhez fűződik az eposz 24 részre osztása.
  • A napjainkig 70 papirusz tördedéke jutott el az Odüsszeiának. Ezek lemzésébek kiderült, hogy pl. az arisztarkhoszi szöveg Kirkével kapcsolatos része 30%-al rövidebb a töredékekben találtakhoz képest.
  • 1453-ig a Bizánci Birodalom tudósai őrizték egy másolatát.
  • i.u. 10-11. körül készült az első teljes európai kézirat, amelyet az században élt Laurentianusztól származik. Ez a mai fordátosok alapja.
  • 1488-ban készült Demetrios Chalkokondyles közreműködésével az első nyomtatott kiadása, Firenzében.
  • 1700-as évektől fedezték fel az európai tudósuk és ezt követően lefordították szinte a világ összes nyelvére, így magyarra is.


Magyarul a következő Odüsszeia fordítások ismertek:

  1. Dugonics András (1780)
  2. Télfy Iván (1816-1902)
  3. Szabó István (1864)
  4. Kemenes Kempf József (1906)
  5. Vértesy Jenő (1909)
  6. Gyomlay Gyula (1920)
  7. Devecseri Gábor (1947)
  8. Mészöly Gedeon (1959)

Nekem Devecseri Gábor fordítása tetszik a legjobban. Ebből dolgoztam, de a meghatározó szövegrészeket több magyar, angol és orosz fordításban is ellenőriztem.



Demetrius Chalcondyles

Az 1567-es első kiadás

Devecseri Gábor




Mennyire használható hajózási útmutatónak

az Odüsszeia mai szövege?


Kezdetben nem tudtam. Az volt a hipotézisem, hogy ez egy valódi utazás leírása. Nem tudtam, ki volt az a bátor tengerész, aki végighajózta ezt az utat. Homérosz Odüsszeusznak nevezte. Elfogadtam én is ezt a nevet.

Abből indultam ki, hogy szelek irányát, a hajózások módszerét, a hajózási időket nem volt indokolt megváltoztani.
A 2000. évi Odüsszeusz Expedíció bebizonyította, hogy az elképzelésem helyes volt, az Odüsszeia magja egy valódi hajóút, amelyre ráépültek a ma ismert kalandok.

A ChatGPT így képzelte el Odüsszeusz útvonalát


>
Left Menu Icon